hangom öröme
önkínzó lélek pokla
mert ijeszt a fény

Teljesség, ha a
vasárnapot követő
csillag nem hétfő?

hőség vagy hűség
követhetetlen mint a
vízcseppek útja

feneketlenül
száraz szivacsként szívja
nem esik kútba

issza magába
tikkadt földi magányban
minden cseppje kincs

Édes álmod is
Válhat reggeltől estig
Keserű mézzé

Lélekbe markol
Szeretet sírógörcse
Sötét vak halál

Fogod a kezem
mintha öröktől tennéd
És mégsem bilincs

Ha nincs ébredés
Még nem biztos, hogy az a
Léthe megléte

Ismered magad
Megtanulsz majd engem is.
Vajh az vagyok én?

álom

Alszol ma is velem
kiskifli-nagykifliben?
Gyönyörű álmok

a haiku

öt, hét, öt mora

egyszerű játék lehet

az élet maga